Toscana tősgyökeres konyhája kiegyensúlyozott: egyszerű és mégis rafinált. Nem kelt nagy feltűnést, ám egyenes, becsületes, ugyanakkor csupa humor és irónia, éppen olyan, mint az itt élők. Lankás dombok, olajfaligetek, csöndes hegyek ontják a lombok és zöld füvek illatát. A frissen vágott gyantás fa aromája már akkor érződik a levegőben, amikor a tüzet még meg sem gyújtották a grillezéshez vagy a húsok, vadspecialitások nyárson sütéséhez. A nagyvárosok kulináris kultúrája ugyan valamivel fényűzőbb, mint a falusi konyha, de ez távolról sem jelenti azt, hogy olyan laktató ételeket tálalnának fel, mint a szomszédos Emilia Romagnában. Firenzében a luxus mondjuk egy igencsak szép szelet húsban különösen olívaolajjal és rozmaringgal fűszerezve, nyárson sült húsban nyilvánul meg – ilyen a bistecca alla fiorentina vagy a spiedino toscano. Egyébként ezen a vidéken mind a mai napig ápolják az itáliai reneszánszból merítő alapértékeket, az egyszerűséget, a tisztaságot, és a természetességet. Túlfinomult ételeket szinte nem találni, még a legjobb éttermekben is rusztikus agyagedényben szolgálják fel a kötelező levest. A minden cirkalomtól mentes konyhára azonban elsősorban vidéken lelhetünk. Az étlapon itt elsősorban hüvelyesek, kenyérfélék, sajtok, zöldségek és friss gyümölcsök találhatók. A falusi Toscana tipikus ételei például a ribolita valamint a panzanella. A szándékosan só nélkül sütött kenyér – mely a finom kolbászok és felvágottak semleges kísérője, ám ugyanolyan ízletes az erőteljesebb pecorino sajt mellé is - ezen a vidéken valóban alapvető élelmiszer, mely végigkíséri a helybéliek egész napját. De bármilyen szerények is a hozzávalók, azt azért senki sem állítja, hogy a konyha szegényes vagy egyenesen unalmas lenne. A szakácsok türelme és hozzáértése mindenki előtt ismert. Még a legidőigényesebb specialitást is szeretettel, a helyi hagyományokhoz ragaszkodva, azokat követve készítik el.
A toscanai ínyencek azért mégis csak hiú emberek. Azt állítják ugyanis, hogy a világhíres olasz fagylaltot itt találták fel. Állítólag Bernardo Buontalenti , a híres reneszánsz építész ötlötte ki a Forte Belvedere erődítmény megalkotása (1590-1595) közben, hogy ezzel tegyen tartalmasabbá egy bankettet. Azt az Itália más vidékein elterjedt nézetet, miszerint az arabok hozták volna magukkal a fagylaltot Szicíliába, ahonnan aztán az egész félszigeten elterjedt, a toscanaiak hallani sem akarják.
